nevettető
nevettető [e-e-e] melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki másokat nevettet, nevetésre fakaszt. A társaságot nevettető vendég.
2. Furcsaságával, különösségével nevetésre ingerlő <dolog, írásmű, tárgy>. Nevettető bohózat, helyzet, komédia. A humorizálás kiterjedt még a sírkövekre is, … nevettető képtelenségeket írtak rájuk. (Jókai Mór) Ó …, | nevettető, zokogtató … | életem …! (József Attila)
