nevező
nevező [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) Olyan <személy>, aki vkit, vmit vminek v. valamilyennek nevez, mond. A fiát szamárnak nevező apa; a tanárját igazságtalannak nevező diák.
II. főnév -t, -je [e]
1. (mennyiségtan) Törtszámban v. kifejezésben a törtvonás alatt levő szám v. algebrai kifejezés, amely azt mutatja hogy hány egyenlő részre kell osztani vmely egységet v. egészet; (pl. 2/3 törtben a nevező 3). Közös nevező: <többtagú törtben> olyan n., amely minden tagban azonos (pl. 2/4 + 3/4); közös nevezőre hoz: a) különböző nevezőjű törteket úgy alakít át, hogy nevezőjük ugyanaz legyen; b) (átvitt értelemben) <érdekeket, véleményeket> összeegyeztet, összhangba hoz; közős nevezőre jut: <két v. több személy> egyetértésre, megállapodásra jut vmiben.
2. (sport) Az a versenyző, aki a rendezőségnél hivatalosan bejelenti, hogy a verseny vmely számában indulni szándékozik. A verseny rendezősége huszonöt nevezőre számít.
Szóösszetétel(ek): nevezőeset.
nevezőjű.
