névmás
névmás főnév (nyelvtudomány)
Olyan szófaj, ill. szó, amely vkire, vmire rámutat, vonatkoztat, határozatlanul v. kérdezve utal, s amely csak a használat alkalmával, a beszédbeli, ill. a szövegbeli helyzetben kap határozott tárgyi jelentést. → Általános névmás; → birtokos névmás; főnévi névmás: olyan n., amelyet a mondatban a főnévhez hasonló szerepben használunk (pl. én, ki, valaki, aki); → határozatlan névmás; → kérdő névmás; → kölcsönös névmás; melléknévi névmás; olyan n.,; amelyet a mondatban a melléknévhez hasonló szerepben használunk (pl. ilyen, olyan, melyik); → mutató névmás; számnévi névmás: számra, mennyiségre utaló, gyak. számnevet helyettesítő n. (pl. hány, ahány, annyi); → személyes névmás; → visszaható névmás; → vonatkozó névmás. Minthogy [a japánoknak] … nincs se névelőjük, se vonatkozó névmásuk, a szórend olyan, hogy az európai feje belefájdul, amíg megérti. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): személynévmás.
névmási; névmásos.
