nincstelenség
nincstelenség főnév -et, -e [ë, e]
1. A nincstelen melléknévvel kifejezett anyagi, vagyoni helyzet, állapot. Nagy nincstelenségben élt. Megszűnt a paraszti nincstelenség. Eléggé boldogan éldegéltek nincstelenségükben. (Kosztolányi Dezső) Józsi… a teljes nincstelenségben is elragadóan könnyelmű tudott lenni. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Az ilyen helyzetben élő embereknek vmely összessége v. csoportja; szegénység. A nagy gazdasági válság kivált a falusi nincstelenséget sújtotta.
