nonono
nonono mondatszó (a harmadik szótagon erősebb hangsúllyal) (bizalmas)
1. <Csitításként, csillapításként, nyugtatásként.> Nonono, … ne sírj édes morzsácskám. (Mikszáth Kálmán)
2. <Önérzetes kijelentés, túlzott lelkesedés lehűtésének kifejezéseként.> Én tudom a magam útját. Nem szorultam senki tanácsára. – Nonono! Édes kamerádom [= bajtársam]. Mit használ ez a hetvenkedés? (Jókai Mór) Vilma, édes Vilma – kiálta Kopereczky feléje rohanva. – Én vagyok a világ legboldogabb embere. – Nonono, azért csak ne taszítson fel! (Mikszáth Kálmán)
