nóta [2]
nóta [2] főnév nótát, nótája (csak egyes számban, főleg ragos alakokban) (jogtudomány, elavult)
Főbenjáró <főleg hűtlenségi> vétség v. pör. Atyja nótát kapott és maga koldusbotot. (Kemény Zsigmond) Ha az apát nótába ejtik, … a gyermekek is földönfutókká lesznek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): nótapör.
