nyakra-főre
nyakra-főre [e] határozószó
1. (bizalmas) Nagy hirtelenséggel, fejvesztett sietséggel. Nyakra-főre menekül. Hova nyargalsz nyakra-főre | Kevély Ugron János? (népköltés) És igyék bort az, akinek Búja van, S a bú tőle nyakra-főre Elrohan. (Petőfi Sándor) Kár volna nyakra-főre sietned. (Szigligeti Ede)
2. (bizalmas) Újra meg újra, még szükségtelenül is. Nyakra-főre kínálgatták. Gyártotta az aktákat nyakra-főre. Féltemben írok annyit nyakra-főre. (Jókai Mór) Nyakra-főre sürget ez a rettenetes ember. (Csiky Gergely)
3. (elavult) <Esést v. ejtést jelentő igékkel kapcs.:> fejjel lefelé. Felállt az ablakra, … s nyakra-főre a szobába esett. (Vörösmarty Mihály)
