nyál
nyál főnév -at, -a (csak egyes számban)
1. A nyálmirigyek váladéka: a szájban képződő színtelen, átlátszó folyadék, amely a megrágott étellel keveredve az emésztést segíti. Csorog, folyik, kicsordul, kicsurran a nyála; → csorog a nyála vmi után; → összefut, összeszalad szájában a nyál. Összegyűlt a nyál a szájában. [Az álom] … édességén Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén. (Arany János) Jancsi a fejét belefúrta a tarka párnába … arca összemaszatolódott a nyáltól és könnytől. (Kosztolányi Dezső) Híre járt, hogy … távol keleten Sét nevű csodarabbi él, aki szemmel és nyállal gyógyít. (Karinthy Frigyes) Eltorzul a képe, s orrát, száját takony és nyál nedvezi. (Nagy Lajos)
2. (népies) Nyálka (3). A békák, a csigák, a kagylók nyála. A pók és a selyemhernyó nyálat ereszt, amely vékony szállá merevedik a levegőn.
Szóösszetétel(ek): 1. nyálfolyás; nyálképződés; nyálszívó; nyálvezeték; 2. békanyál; hasnyál; ökörnyál.
