nyavalyáskodik
nyavalyáskodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (-t ragos mértékhatározóval is) (népies, bizalmas)
1. Betegeskedik, hosszasan v. ismételten vmilyen nyavalyában szenved. Az ilyen öreg ember csak nyavalyáskodik. Az utóbbi időben sokat nyavalyáskodott.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Úgy viselkedik, cselekszik, hogy másokban bosszankodást, lekicsinylést kelt, vminek végrehajtásától húzódozik; piszmog, bíbelődik. Mit nyavalyáskodol annyit azzal a kályhával? Gyere a moziba, ne nyavalyáskodj!
nyavalyáskodás; nyavalyáskodó.
