nyegget
nyegget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (népies, irodalmi nyelvben)
1. (hangutánzó) <Dudát> úgy nyomkod, hogy sajátos, szaggatottan nyekergő hangot ad. Nyeggeti a dudát. || a. (gyak. rosszalló, hangutánzó) <Zenét ezen v. hasonló hangszeren> így játszva előad. Polkát nyegget a dudáján. Egy dudás … nyeggette a tánczenét. (Jókai Mór) Arra gondolok, hogy … a temetésemen is gyászindulót nyegget az autódudán … (Móra Ferenc)
2. (ritka, rosszalló, hangutánzó) <Más hangszert> úgy szólaltat meg, hogy az hamis, kellemetlen hangokat ad. Mit nyeggeted azt a hegedűt, zongorát? Tudta a jámbor maga is, hogy nem hegedűre termett, azért nem is sokat nyeggette a szárazfát. (Móra Ferenc)
3. (ritka) Nyaggat (1–2) vkit, vmit. Minden képviselő elhagyja a maga helyét, összeállnak anekdotázni, vasútakat terveznek, minisztereket nyeggetnek informatiókkal. (Jókai Mór)
nyeggetés; nyeggetett; nyeggető.
