nyekeg
nyekeg [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (tájszó, hangutánzó)
1. <Ember> nyögésszerű, akadozó, töredezett hango(ka)t hallat. Csak nyekeg a teli zsák alatt. || a. Ilyenféle hangon beszél; dadog, mekeg.
2. <Beteg> nyög, nyöszörög.
3. <Kecske> mekeg.
4. (ritka) <Tárgy, kül. hangszer> nyekereg, nyikorog. Nyekegett a duda.
nyekegés; nyekegő; nyekegtet.
