nyekergés
nyekergés [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A nyekereg (1–2) igével kifejezett folyamat, hang(jelenség); az a tény, hogy vmi nyekereg. Az ágy, a duda, a szék, a szekér, a talicska nyekergése.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) A nyekereg (3) igével kifejezett emberi megnyilatkozás, beszédmód; az a tény, hogy vki nyekereg(ve beszél); kínosan akadozó, alig érthető beszéd. Az egész előadás merő nyekergés volt. A nyekergésből csak azt értettük, hogy …
