nyekk
nyekk [e] mondatszó és főnév, (ritka) nyek (hangutánzó)
I. mondatszó
1. <Annak a nyögésszerű rövid hangnak utánzására, amelyet vmely személy v. állat ütés v. leesés, lezuhanás következtében hallat>. Egyszerre csak, nyekk, elvágódott. Kapum előtt nagy lapos kő, Verem a hátadra, Nyek, nyek, nyek. (népköltés) –11 (ritka) <Állítmányszerűen.> Potyog a makk, mint a jég. | Megkollintja [= fejbe kólintja, ti. az egeret] egy. | Kis egérke nyekk! (Móricz Zsigmond)
2. <Annak a nyögésre emlékeztető rövid hangnak utánzására, amelyet vmely tárgy ad, mikor hirtelen erőhatás éri, v. mikor hangzása megszakad>. Hirtelen, nyekk, megroppant alatta a fotel, mikor belevetette magát. Egyszer csak azt mondja a duda, hogy „nyekk”, nem adja tovább a hangot. (Jókai Mór)
II. főnév -et [ë] Az így adott hang. Egy nyekket sem mondott.
