nyél
nyél főnév nyelet [e-e], nyele [e-e]
1. Vmely eszköznek, szerszámnak rendsz. fából készült, egyenes, kinyúló része, amellyel azt meg lehet fogni, kézbe lehet venni. A bot, a csép, az ecset, az ernyő, a gerely, a kalapács, a reszelő, a szerszám, a vasvilla nyele. Átforrósodott a palacsintasütő nyele. Új nyelet készít a fejszének. Búsan enyelgő dalnak hangja szól A víg fonóban lányok ajakán … És van sikoltás, ha pajkos legény, Meggyújtja a szöszt a guzsaly nyelén. (Tompa Mihály) A fokosa, fustélya, szekercéje nyelét marokra igazította ki-ki. (Móricz Zsigmond)
2. (növénytan) Levélnyél.
Szólás(ok): nyélbe üt valamit: megvalósít, valóra vált, sikeresen elintéz vmit; ld. még: fejsze.
Szóösszetétel(ek): ásónyél; fejszenyél; kalapácsnyél; kapanyél; kaszanyél; késnyél; levélnyél; ostornyél; seprűnyél; szerszámnyél; zászlónyél.
nyelecske; nyelez; nyelű.
