nyelvészet
nyelvészet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Nyelvtudomány. Magyar, finnugor nyelvészet; → délibábos → nyelvészet; összehasonlító nyelvészet. Itt csak egy buzgó … érdeklődő érinti azokat a kérdéseket, melyekben Ön, az összehasonlító indogermán nyelvészet tudósa, szaktekintély. (Kosztolányi Dezső)
2. (iskolai) Ez a tudomány mint egyetemi, főiskolai előadások és vizsgák tárgya. Magyar nyelvészetet ad elő. Román nyelvészetből vizsgázik. || a. (iskolai, bizalmas) Ennek egyetemi főiskolai órája. Lesz holnap nyelvészet? || b. (bizalmas) Ezzel a tudománnyal foglalkozó (tan)könyv v. jegyzet. Adj kölcsön egy magyar nyelvészetet egy hétre!
nyelvészeti.
