nyelvismeret
nyelvismeret [v-i] főnév (főként birtokos személyraggal, gyak. többes számban)
Az anyanyelven kívül egy v. több nyelvnek ismerete; nyelvtudás. Nyelvismerete(i) alapján; nyelvismereteinek gyarapítása. Nagy nyelvismeretével könnyen elhelyezkedett. Nyelvismereted alkalmassá tesz … arra, hogy ellenségeink szándékairól pontosabban értesülhess. (Kemény Zsigmond) Sokoldalú tudományáért, különösen nyelvismeretéért a törökök nagyon megbecsülték. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vkinek anyanyelvi ismerete, ennek bizonyos foka, mértéke. Nem lehet egy kisgyermektől alapos nyelvismeretet várni. Nem elég azon nyelvismeret, mely dajkánk karjai közt reánk ragadt … (Kölcsey Ferenc)
nyelvismereti; nyelvismeretű.
