nyíltság
nyíltság [nyílcság v. nyíltság v. nyiltság] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Általában a nyílt melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, magatartás, ill. állapot; vkinek, vminek ilyen volta.
1. (átvitt értelemben, ritka) Vminek eldöntetlen, teljesen bizonytalan kimenetelű, nyílt (8) volta. A kérdés, a vita nyíltsága.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Őszinteség, nyíltszívűség, egyenesség. Férfias, kíméletlen, meglepő, nyers nyíltság; teljes nyíltsággal beszél vmiről, felfed, kitereget vmit, rávilágít vmire. Szavainak nyíltsága megnyert mindenkit. Nyíltságával, becsületességével sok barátot szerzett. Csak nyíltság által óvhatjuk meg magunkat hazugságok ellen. (Eötvös József) Szeméből… a régi nyíltság sugárzott reám. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Nyílt, őszinte, egyenes beszéd. Beszélj csak őszintén, a nyíltságot szeretem! || b. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek őszintén kitáruló, megnyilatkozó, becsületes jellemre, ill. tiszta észre valló volta. A fiú eszének, értelmének nyíltsága; tekintetének nyíltsága.
3. (nyelvtudomány) A magánhangzónak az a tulajdonsága, hogy nyílt (1d) ejtésű. A hangzók nyíltsága és zártsága; a magánhangzók nyíltságának foka.
nyíltsági; nyíltságú.
