nyilvánosság
nyilvánosság főnév -ot, -a (csak egyes számban. gyak. birtokos viszonyban)
1. Vminek nyilvános (1, 3) nem zártkörű, ill. közismert, köztudomású volta, jellege. A beszéd, a botrány, a dicséret nyilvánossága. A jelenet nyilvánossága mindenkit meghökkentett.
2. Vminek nyilvános (2), mindenki által használható, látogatható volta, jellege. Az előadás, a mulatság, a tanfolyam, a tárgyalás, az ülés nyilvánossága; a könyvtár, a park nyilvánossága.
3. Vminek általános ismerete, tudása, megvitatása, a közösség tudomása, ismerete vmiről; köztudomás, közvélemény. A nyilvánosság fényében v. fényénél; nyilvánosságra jut, kerül vmi: köztudomásúvá, közismertté válik; (sajtónyelvi) nyilvánosságra hoz vmit: a közösség tudomására hozza, közzé teszi; nyilvánosságra hozzák az eredményt, a listát, a szerződést; nyilvánosságot ad, biztosít vminek. Félt a nyilvánosságtól. Nemesebb az eszközök választásában, s nem kénytelen olyakhoz folyamodni, melyek a nyilvánosság napvilágát ki nem állják. (Vörösmarty Mihály) Mit vétettem a sors ellen,, hogy így bánik velem? … ha nyilvánosságra kerül a dolog, el fognak ítélni. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely eseménnyel, jelenséggel kapcsolatosan állást foglaló, a közvéleményt képviselő, kifejező kisebb-nagyobb közösség, közönség; az emberek. A nyilvánosság elé → lép; a kérdés a nyilvánosság elé → kívánkozik; a nyilvánosság elé viszi az ügyet; a nyilvánosság előtt beszél, tárgyal; a nagy nyilvánosság előtt csinál, mond vmit; a nyilvánosság → teljes kizárásával. A nyilvánossághoz fordult ügyében. Közölték a hírt a nyilvánossággal. Fekete táblán szerepelt nevem először a nyilvánosság előtt. (Kiss József) Ha valami üdvöset csinálsz, csináld nagy kürtöléssel, nagy nyilvánosság előtt. (Mikszáth Kálmán)
nyilvánossági; nyilvánosságú.
