nyíres
nyíres [í-ë v. i-e v. i-ë] melléknév és főnév, (tájszó) nyirjes [i-e v. í-e]
I. melléknév Nyírfával benőtt, nyírfában bővelkedő <hely, terület>; nyírfás. Nyíres táj, vidék.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Nyírfákból álló, többnyire ritkás erdő; nyírerdő, nyírfás. Az erdő, a nyírjes, melyben vegyesen tenyészik a bükk, a nyír a szelíd gesztenyével, tompább színekbe öltözködött. (Mikszáth Kálmán) Senlis felé az úton, | langy, esős alkonyat volt … | s Ermenonville felől a fiatalka | nyíres futott elénk, akár egy balga | fehérszoknyás kislány. (Radnóti Miklós) || a. (népies) Nyírfával benőtt legelő. A nyíresre hajtották a marhákat.
