nyirettyű
nyirettyű [e] főnév -t, -je [e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Vonós hangszer (főleg hegedű) vonója. [Reményinek.] A honfibú, mely elzsibbaszta minket, Tenálad munkás fájdalom leve, Nagy, büszke, boldog népek … veled kesergik azt, amin te vérzel, Midőn nyirettyüd úgy sir, úgy zokog. (Arany János) Ha ma is élnének … művész mesteremberek, Joachim nyirettyűjét szőr helyett … a csalogánytorok hangszálaival vonnák be. (Péterfy Jenő)
2. (népies, játék) Cirok-, nád- v. kukoricaszárból készített, hegedűhöz hasonló (gyermek)játékszer; nádi hegedű.
nyirettyűs.
