nyiszlett
nyiszlett [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] nyeszlett [e-ë v. e-e] (bizalmas, gúnyos, hangfestő)
1. Testileg fejletlen, csenevész, vézna, ványadt <ember, állat>. Két kis nyeszlett ló, ökör; egy nyeszlett kutya, macska. Micsoda erő van ebben a nyeszlett fiúban! Merész pillantást vetett a nyeszlett kenyeres lányra, aki sietve loholt asztalunk felé. (Karinthy Frigyes) || a. <Megvetést keltően> kicsi, apró, hitvány. Hozott két nyeszlett halat.
2. Ilyen személyre jellemző, valló <dolog>; hitvány, erőtlen. Nyeszlett hang. Nagyon nyeszlett rúgás volt ez! Ebéd után egyszerre zenét hallottam. Halvány, nyiszlett … muzsikát, olyant, amilyen zenélőórák poros mélyéből hangzik felénk. (Kosztolányi Dezső)
3. Feslett, kopott viseltes <használati tárgy>. Iszonyú órákat élt át … a barátságtalan, nyiszlett, idegen bútorok közt. (Babits Mihály)
nyiszlettség.
