nyomatékos
nyomatékos melléknév -an, -abb
Általában olyan, amin nyomaték van.
1. Olyan <mondanivaló v. annak egy része>, amelynek fontosságát erősebb hangsúllyal vagy vmely más módon, határozottan kiemelték. Nyomatékos figyelmeztetés; nyomatékos mondat; nyomatékos szavak; nyomatékosan felhívja a figyelmet vmire; nyomatékosan kijelent vmit. A háta mögött álló … urak minden nyomatékos mondat végén jelt adnak a gyülekezetnek harsogó éljenkiáltásokra (Jókai Mór) Akarok! Tudod, hogy a mi családunkban nyomatékos szó ez. (Gárdonyi Géza) || a. (nyelvtudomány) Olyan <szótag, szó> amelyen, ill. amelynek egyik szótagján nyomaték, hangsúly van; hangsúlyos. Nyomatékos szótag, szó. || b. (nyelvtudomány) Nyomatékot, nyomatékosságot kifejező. Nyomatékos felsőfok: az alapszóban kifejezett tulajdonságnak az összehasonlítottak közötti legeslegnagyobb mértékét kifejező fok; nyomatékos szórend: vmely mondatrész hangsúlyossága miatt a nyomaték nélküli közlésben szokásostól eltérő sz.
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Erővel teli, súlyos <mozdulat>. Nyomatékos taglejtés. Kemény, nyomatékos léptek hangzottak kívül az utcán. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nyomatékul (4) alkalmazott, nyomatékként szereplő. Egyet szippantott elöljáró beszéd gyanánt a szelencéjéből, s … nyomatékos csattantással ereszté le annak fedelét. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan, ami vki, vmi mellett v. ellen súllyal esik latba, ami alkalmas arra, hogy egy vitás ügyet vmely irányban eldöntsön v. előbbre vigyen. Nyomatékos közbelépés, megokolás. Véleménye, szava e dologban nagyon nyomatékos. (Táncsics Mihály) A polgármester valami nyomatékos okkal hárította el e szívélyes meghívást. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Tekintélyes <személy>. A nevezetesebb rész, a nyomatékosabb főurak …, csak holnap reggel érkezendnek. (Jókai Mór)
nyomatékosít; nyomatékosság.
