nyomban
nyomban határozószó, (népies) nyomba
<A szóban forgó eseményhez, cselekvéshez viszonyítva> a legközelebbi időben; időben közvetlenül vmi után. <Nyomósítva:> azon nyomban; (népies) abban a nyomban. Nyomban ebéd után elindult. Vindisgrétz kiszökik szépen alattomban | S ránk gránátosokkal küldi Veldent nyomban. (Sárosy Gyula) Nyomban meghalt? – … Nyomban … a golyó az agyat roncsolta szét. (Kosztolányi Dezső) A kalapját az arcára tette, s nyomban elaludt. (Móricz Zsigmond) || a. A kijelentés után a legrövidebb idő alatt; ebben a pillanatban, késedelem nélkül, azonnal; rögtön. <Nyomósítva:> azon nyomban; ezen nyomban; ebben a nyomban. A sértő megjegyzésre nyomban felállt, és elment. „Hamar a | Madarat! … . | El kell venni tőle!” | Szalad a | Sokaság | Nyomba hogy lelője. (Arany János) Itten lesz, ha vár rá kend, ebben a nyomban. (Jókai Mór) Engemet | sokszor nem is tudtam hogy miért vertek, | mint apró gyermeket | ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. (József Attila)
