nyomorék
nyomorék melléknév és főnév
I. melléknév -on v. -an v. -ul, -abb
1. Testi fogyatékosságban, működésbeli hiányosságban szenvedő (pl. sánta, béna, csonkolt, félkarú, púpos stb.) <személy>. Nyomorék katona. Nyomorék emberek gyógyítása. A baleset következtében nyomorék lett. Nyomorékon tért vissza a háborúból. Az újságárus süketnéma. Ezenkívül nyomorék is szegény. Ballábát tőből levágták. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Csonka, megcsonkított, ill. csenevész, satnya <állat, növény>. Sással, szittyóval benőtt zsombikok …, köztük egy-egy nyomorék lucfenyő. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, bizalmas v. irodalmi nyelvben, rosszalló) Nyomorult, nyomorúságos, hitvány, értéktelen. Nyomorék ügy ez. Súgóból Sikináv kritikus lőn. Annak előtte | Hallgatták, és most nincs ki ügyelne reá. Nem csoda: más müveit olvasta ki akkor irásból: Most önnön nyomorék ötletit adja elő. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -ot, -ja Nyomorék (I. 1) személy. A nyomorék is talál megélhetési lehetőségeket. Fekszik egy év óta, sem élvén, sem halván, | Isten nyomorékja, kemény hideg szalmán. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): nyomorékotthon; nyomorékügy.
nyomorékság.
