nyomozó
nyomozó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, testület>, aki, amely nyomoz, kül. aki, amely nyomozással, bűnözők kézre kerítésével, bűncselekmények felderítésével foglalkozik. A nyomozó detektív, hatóság, rendőrség. A nyomozó bírónak … feladata nem az, hogy vétkest, hanem hogy igazságot süssön ki. (Kossuth Lajos)
2. Nyomozással kapcsolatos. Nyomozó eljárás.
II. főnév -t, -ja (hivatalos)
Bűnözők nyomozásával, kézre kerítésével, bűncselekmények felderítésével hivatásszerűen foglalkozó rendőrhatósági személy; detektív. A nyomozó mindent elkövetett a betörő kézre kerítésére. A szökevényt megtalálták a katonai nyomozók. Nyomozók, levelek küldetnek mindenfelé; de a szőkevény család út nélkül bolyong. (Arany János) Minden nyomozónak ki kell adni az utasítást, hogy a legszigorúbb kutatással derítsék ki egész jelenét és múltját. (Nagy Lajos) || a. Hatósági alkalmazott, aki beadványokban szereplő adatok lenyomozásával, ellenőrzésével alkalomszerűen v. beosztásánál fogva rendszeresen foglalkozik. Először kiküldjük a nyomozót, s ha az ön adatai helytállók, megkapja az engedélyt. || b. (1945 előtt) Magánnyomozó.
Szóösszetétel(ek): 1. nyomozócsoport; nyomozólevél; nyomozószázados; nyomozótestület; nyomozótiszt; 2. magánnyomozó; oknyomozó.
nyomozói.
