nyöszörgés
nyöszörgés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A nyöszörög (1–2, 4) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, hangjelenség; az a tény, hogy vki (vmi) nyöszörög; ismételt, halk, fojtott, elnyújtott nyögés; nyögdécselés. Fájdalmas nyöszörgés; tompa nyöszörgés; a beteg nyöszörgése. A nyitott ablakon át behallatszik a sebesültek nyöszörgése és jajgatása. (Gárdonyi Géza) Fogaid közül valami | sírás, valami állati | nyöszörgés kinlódik elő. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Hosszas, siránkozó panaszkodás. Unom már hallgatni folytonos nyöszörgését a bajairól. Azt gondolod, hagy itt ingyért hallgatjuk a titoknok nyöszörgéseit? … (Vas Gereben)
3. (ritka, iskolai, bizalmas) A nyöszörög (2) igével kifejezett szóbeli megnyilatkozás; gyatra, nyögdécselő felelet. A tanár türelmesen hallgatta a diák nyöszörgését.
