nyughatatlankodik
nyughatatlankodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék v. -jon
1. (kissé rosszalló) Nyughatatlanul (1a) viselkedik. A gyermek folyton nyughatatlankodik.
2. (ritka) Nyugtalankodik, türelmetlenkedik. Halljuk halljuk! – nyughatatlankodott a hazafi sokaság. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Nem tud megnyugodni vkinek vmely rá vonatk. intézkedésében. A magam panaszát, amivel.. . egy nagy úr ellen nyughatatlankodom, magam felviszem … a miniszter úrhoz. (Jókai Mór)
3. (népies) Aggódik. Annyit nyughatatlankodott a miatt a gyerek miatt.
nyughatatlankodás; nyughatatlankodó.
