nyugtalanság
nyugtalanság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A nyugtalan (1–3) melléknévvel kifejezett állapot. Beteges, ideges, lelki nyugtalanság; nyugtalanság fog el, száll meg vkit; nyugtalanságot kelt okoz vmi. Nyugtalanság lett úrrá rajtuk. Megszűnt a nyugtalanság. Örökös nyugtalanságban tartotta az embereket. Ideges mozdulatai nyugtalanságra vallottak. Arca nyugtalanságot árult el. A hír nyugtalansággal töltött el bennünket. Ajkai … idegesen rángatóztak, ami mindig előfordult, ha valami belső nyugtalanság kínozta. (Mikszáth Kálmán) Egyszerre csak nyugtalanság fog el, szeretnék már kint lenni – sokszor jártam tébolydában, most először … félek. (Karinthy Frigyes) || a. Vkinek, vminek nyugtalan (1) volta, természete, jellege. A beteg nyugtalansága; mozdulatainak, tekintetének nyugtalansága.
2. Nyugtalan viselkedés, nyugtalankodás, izgés-mozgás. Folytonos nyugtalanság volt az osztályban. Legyen már vége ennek a nyugtalanságnak!
