obeliszk
obeliszk [ë v. e] főnév -ot v. -et [ë], -ja v. -je [e]
Rendsz. egyetlen kőből kifaragott, négyzetes alaprajzú, a végén elkeskenyedő, tetején gúlában befejeződő magas oszlop; emlékműként, épületek díszítéséül alkalmazzák. Egyiptomi obeliszk. Obeliszk állt a sírján. [A sírkő] obeliszk lesz, az alján síró oroszlánnal. (Tolnai Lajos)
obeliszkes.
