obulus
obulus főnév -t, -ok, -a (történettudomány)
1. Ógörög váltópénz, ill. egy-egy ilyen értékű pénzdarab, amelyből egyet a halottak szájába tettek az alvilági révész, Kháron számára. Öleld meg [a halottat] És lopd ki szájából az obulust. | – Ha Tégedet csókollak, őt miért ne? (Madách Imre)
2. (történettudomány) Fél dénárt érő Árpád-kori magyar pénzdarab.
3. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, bizalmas) Kisebb összegű díj. Lefizette az obulusokat.
