odaesik
odaesik tárgyatlan ige
1. Vmely megnevezett, a beszélőtől távolabbi(nak tekintett) helyre esik. Az alma a fáról odaesett éppen az ölébe. A gyerek átugrott a kerítésen, s odaesett a csalán közé. Olyan könnyű mozdulattal pihent az asszony fehér keze az ura vállán, mintha egy fehér rózsa esett volna oda. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé választékos) <Személy> vmely megnevezett helyre roskad, omlik. Fáradtan odaesett a diványra.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Tekintet, nézés, szem> hirtelen vmely megnevezett személyre, állatra v. tárgyra irányul. A tanár szeme odaesett a fecsegő gyerekekre. Tekintete odaesett László bácsira. (Tolnai Lajos)
odaesett; odaeső.
