odafelé
odafelé határozószó, mutató odafele
1. <A beszélő helyéről, tekintve> vmely ismert v. szóban forgó távolabbi hely, cél felé. Amikor odafelé mentünk, találkoztunk vele. || a. Odafelé menve, odafelé menet, odafelé mentemben stb.: útközben arrafelé, az ismert, a szóban forgó hely felé. Odafelé mentünkben kétszer is megpihentünk. || b. <Elbeszélésben:> a szóban forgó távolabbi hely felé v. helyre (az elbeszélés hősének szempontjából). [A férfi] arrafelé nézett, amerre Sághyék laktak, pedig nem is ezen az utcán laktak, hanem a túlsó utcában, de ő átnézett a házsoron, … hogy találja meg az utat odafelé … (Móricz Zsigmond)
2. Útközben arrafelé, a felé a hely felé menet, menve. Odafelé nem találkoztam senkivel. Hiszen odafelé te is jó kedvvel jöttél velünk … (Mikszáth Kálmán)
3. <Útról, ill. időtartamáról szólva:> abban az irányban, arra a helyre haladva. Az út odafelé erdőn vezet keresztül. Odafelé három óráig tart az út, vissza csak kettőig.
