odahallatszik
odahallatszik tárgyatlan ige
<Hang> (a beszélőtől) távolabbi(nak tekintett), ismert v. szóban forgó helyre v. helyig jut, s ott is hallható, hallatszik. A hegyen laknak, nem hallatszik oda a város lármája. Ha kiáltok, odahallatszik?
odahallatszó; odahallatszott.
