odajön
odajön tárgyatlan ige, (csak jelentő mód jelen 2. és 3. személyben és felszólító módban, tájszó v. régies) odajő (1. személyben nem használható)
<Ember v. állat> vmely szóban forgó helyre megy, ahova a beszélő a történés idejére képzeli magát, de a beszélés pillanatában nincs ott. Tegnap a gyárban odajött hozzám egy szaktárs. Nem szívesen vagyok a mostani helyemen, amióta az a lány is odajött. A kutya odajött hozzám. Ha a napokban odajössz a hivatalomba, megmutatom a rendeletet. Jöttek, uram, udvarodtól ifiú legények – Odajöttek, vadászni, fiatalok, mondom – (Arany János) Dénes … odajött, meghúzódott mögöttem az ülőkén. (Kaffka Margit) Nagyon lassan jött oda a pincér, egy öreg talián. (Kosztolányi Dezső)
Vö: jön (II. 7).
odajött; odajövetel; odajövő.
