odalök
odalök tárgyas ige
1. A beszélő jelenlegi helyétől távolabb eső, meghatározott helyre lök vkit. Odalökte az ajtó küszöbére.
2. (átvitt értelemben) Lenézés, megvetés érzésével, mintegy kegyet gyakorolva v. követelődzés elhallgattatására aránylag csekély értékű dolgot ad vkinek. Odalök a koldusnak egy darab kenyeret. Lökje neki oda komám uram azt a tizenhárom krajcárt! (Mikszáth Kálmán) Itt a szoba ára. Ez meg a magáé – ezzel odalöktem ötven fillért, borravalóul. (Kosztolányi Dezső)
odalökés; odalökhető; odalökő; odalökött.
