odarendel
odarendel tárgyas ige
A beszélőtől távolabb levő, szóban forgó v. a határozóval megjelölt helyre v. személyhez rendel vkit, vmit. Odarendel vkit vhova. Odarendelte őket a hivatalába. A könyveket odarendelte a lakására. Éjfélre rendelte oda embereit. (Mikszáth Kálmán) Azt sem tudta, reggel van-e, este van-e. Csak annyit jegyzett meg, hogy a bég odarendelte a partra valami hajó elé. (Gárdonyi Géza)
Vö: rendel (2).
odarendelés; odarendelhető; odarendelő; odarendelt; odarendeltet.
