odaszokik
odaszokik tárgyatlan ige
<Ember, állat> megszokja, hogy odajárjon vhova. A kutya odaszokott a szomszédokhoz. Az új vendég már egészen odaszokott a vendéglőbe. A mester … egyik szögletbe mutatván | Elsőnek nevezett. Oda ültem nagy vonakodva, | Majd oda is szokván nehezen, minden tudományban Két év telte alatt csoda távolságra haladtam. (Arany János)
odaszokás; odaszokó; odaszokott.
