okádik
okádik ige -ok, -sz (-ol); -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -jon
1. tárgyatlan (durva) <Ember, állat> hány [1] (3a). Okádni kell vmitől: (átvitt értelemben is) esztétikailag v. erkölcsileg undorító hatást kelt vmi. Teletömte a hasát, és most okádik. || a. (átvitt értelemben) S kitántorgott Amerikába | másfél millió emberünk … | acsargó habon tovatűnt, | emlékezően és okádva. (József Attila) || b. tárgyas (durva) Okád (1). Epét, vért, vizet okádik. [A beteg] kiaknázva még a halált is … a haldokló súlyosnak tartott szavát dobja a mérlegbe. Egyszerűen tüzet okádik, mint a sárkány, mielőtt elpusztul. (Ambrus Zoltán)
2. tárgyas Okád (2). A kályha füstöt okádik. A hegy tüzet okádik.
Igekötős igék: beleokádik; ideokádik; kiokádik; leokádik; odaokádik; összeokádik; ráokádik; végigokádik; visszaokádik.
okádó; okádott.
