okozó
okozó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami okoz (I) vmit. A kárt okozó tűzvész.
2. (tájszó, régies) Olyan, aki okol vkit, vmit vmiért.
II. főnév -t, -ja (főleg birtokos személyraggal) Az, aki, ami okoz vmit. A szerencsétlenség okozója. A kár okozóokozója fizeti majd a kártérítést. Sebét, fájdalmát nem mutatja; Majd okozóját is felejti … (Reviczky Gyula) Kiállnak a kapuk elé … nem kis kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): károkozó; kórokozó; rákokozó.
