oktatás
oktatás főnév -t, -a (csak egyes számban)
(hivatalos, választékos) Az oktat (1–2) igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit tanítanak, ill. az a tény, hogy vki oktat vki(ke)t. Ideológiai oktatás; a gyermekek, a felnőttek, a tanulók oktatása. Az oktatást figyelemmel hallgatták. || a. (hivatalos) A tanításnak társadalmilag megszervezett iskolai formája. → Alsó fokú oktatás; általános iskolai, középiskolai, felső fokú oktatás; → anyanyelvi oktatás; kötelező iskolai oktatás: az államnak büntető intézkedésekhez kötött törvényes rendelkezése az iskola látogatására, általában a betöltött 6. életévtől a 16. életévig; → levelező oktatás; politechnikai oktatás. Művelődési forradalmunk egyik eredményeként hazánkban nagymértékben kiszélesedett az oktatás. || b. (hivatalos, választékos) Oktató szöveg. A gép kezeléséről szóló oktatás több mint tíz lap.
Szóösszetétel(ek): 1. oktatásfelelős; oktatástan; 2. felsőoktatás; hitoktatás; közoktatás; népoktatás; nyelvoktatás; pártoktatás; szakoktatás; vallásoktatás; zeneoktatás.
