oltás [2]
oltás [2] főnév -t, -ok, -a
Általában az olt igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás ill. az a cselekvés, hogy vmit, vkit (be)oltanak.
1. Fás növények nemesítése oly módon, hogy szárukba v. vesszőjükbe más növény hajtását illesztik; ojtás. Gyümölcsfák oltása; barack oltása mandulába.
2. Embernek, állatnak vmely betegség ellen immunissá tétele a testébe juttatott oltóanyaggal. Himlő, tetanusz elleni oltás; kötelező, megelőző oltás; → szimultán oltás; a tanulóknak gyermekbénulás elleni oltása; az oltás megfogant. Volt egy-két sertésvész. Az oltások, az egészségügyi berendezkedés roppant összegbe került. (Móricz Zsigmond) || a. Az így a testbe juttatott oltóanyag. Oltást ad vkinek; oltást kapott. || b. (bizalmas) Ennek a műveletnek (kül. kisgyermekkori himlőoltásnak) eredményeképpen a testen keletkezett nyom, heg. Oltás van a karján.
Szóösszetétel(ek): himlőoltás; védőoltás.
oltási; oltásos; oltású.
