olykor
olykor határozószó, határozatlan, (régies) olykoron (választékos)
Néha. Olykor szél lebbenti meg a fák leveleit. A nagy tenger éjszakába Ki-kinézünk olykoron. (Vajda János) Olykor biz’ nyűgös volt ez a vén gyermek … (Ady Endre) Ha olykor lassú esti sétán | … mögöttem elmarad a város, – Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban. (Tóth Árpád) Pál jutott eszébe, akinek minden reggel néhány újságot, olykor leveleket kézbesítettek. (Krúdy Gyula) || a. Olykor…, olykor…: (választékos) néha …, néha …; egyszer …, máskor; hol …, hol … Olykor szót fogad, olykor nem. Az asszony olykor ludat s olykor disznót hizlal. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): olykor-olykor.
