ómen
ómen [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] (-ok), -e [e] v. -je [e] (választékos)
Olyan jel, amelyből a babonás emberek vmely következő eseményre, rendsz. vmi rosszra szoktak következtetni; előjel (1a), intő jel. Ez rossz ómen. Útközben hallgatag és gondolkozó volt, csupán egyszer kiáltott fel bosszúsan: „Rossz ómen, átkozottul rossz ómen!” (Mikszáth Kálmán)
