ónos
ónos melléknév -an, (ritka) ónas
1. (régies) Ónnal bevont <tárgy>. Ónos kupák, tálak, rézedények. || a. Ónszínű (1). Sírdogál a kis őz, ónos a téli ég, | felhők rojtja libeg, fúj a hideg sötét. (Radnóti Miklós)
2. (népies) Ónos bot: pásztorbot, amelynek felső része ólomból való dísszel van kiöntve. „Hát a halál, Marci bátya? … | Volna-e már hozzá kedve?” | Nem felel rá; Most az egyszer | Ugy tesz, mint aki nagyot hall, | Néz sokáig a padlóra S döföli az ónas bottal. (Arany János)
3. Ónos eső: ólmos e. Lassanként elkezdett esni az ónos eső. (Eötvös Károly) || a. (ritka) Ónos idő: olyan i., amikor ónos eső esik. A túzokot legjobb ónos időben vadászni. Az ilyen ónos idő még vadászatra sem való. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, tájszó) Ónossá lesz: a) vki nagyon megijed, ijedtségében majdnem megmerevedik. A jámbor megijedt, majd hogy ónossá nem lett. (Jókai Mór); b) unalmában v. vmilyen korlátozást, tétlenséget nagyon nyomasztónak érezve majdnem kétségbe esik. Csak beszélt és beszélt, s nem akart elmenni, úgyhogy már majdnem ónossá lettem.
ónosság.
