operál
operál [ë] ige -t, -jon
1. tárgyas Operál vkit, vmit: műtétet (1) végez rajta. Vmivel operálják: vmely szervének (részbeni) eltávolítása, ill. az ott levő rendellenesaég megszüntetése végett operációt hajtanak végre rajta. Gyomorral, mandulával, vakóéllel operálják. A múlt héten operálták. Súlyos beteg, operálni kell. Tavaly engem kellett operálni, gennyes vakbélgyulladás miatt. (Kosztolányi Dezső) Anyám operálták a pesti klinikán. (Szabó Lőrinc) || a. (tárgy nélkül) A professzort most nem lehet zavarni, mert operál.
2. tárgyatlan (bizalmas, gyak. rosszalló) Rendsz. saját egyéni érdekében vmely kifogásolható, nem helyeselhető módszert, eszközt használ fel, alkalmaz. Operál vmivel. Már régóta operál ezzel a trükkel. Hamis adatokkal operált. Jólesett neki, hogy … megnyugtató érvet kap ebben a kínos kérdésben. Ezzel operálni lehet. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: kioperál; leoperál; megoperál; végigoperál.
operálás; operálhatatlan; operálható; operáló; operált; operáltat.
