ópium
ópium főnév -ot, -a
1. (növénytan, vegyi ipar) A mák fejében termő s jelentékeny százalékban morfint tartalmazó tejszerű nedv. || a. Ez az anyag az éretlen mákfejből kicsapolt s a levegőn megszilárdult formában, amelyet gyógyszerül, gyógyszerek alapanyagául, ill. evéssel v. füstöléssel élvezve kábítószerként használnak. Az ópium altató, fájdalomcsillapító szer. Az ópium nyílt árusítása tilos. Ópiummal kereskedő csempész. Ópiumot szív: az ó. füstjét szívja. Szívtam ópiumot Kínában, és szívtam Mandzsúriában hasist. (Karinthy Frigyes) És le se kellett hunyni a szemem, | álom gyúlt át minden érzékemen, | álom, amilyet az ópium ad. (Szabó Lőrinc) || b. Ennek kábítószerként való rendszeres fogyasztása, élvezete. Az ópium rabja. Az ópium testileg, lelkileg legyöngítette. Rászokott az ópiumra.
2. (átvitt értelemben) Olyan eszme, tanítás, rendszer, általában szellemi termék, amely az ember értelmét bódulatba, bűvöletbe ejti, ill. figyelmét a valóságról eltereli; szellemi kábítószer, mákony. A vallás Marx megállapítása szerint a szegények ópiuma. Jaj, hogy elfut a tollam alól, | Ami igaz, ami esztelenül szép. | Pedig a szó nekem ópium, Pogány titkokat szívhatok belőle. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): ópiumbarlang; ópiumcsempész; ópiumcsempészet; ópiumevés; ópiumfogyasztás; ópiumháború; ópiumkészítmény; ópiummérgezés; ópiumoldat; ópiumpilula; ópiumszívás; ópiumtartalom.
