opusz
opusz főnév -t, -ok, -a
1. (rendsz. értelmezőként, sorszámmal) (zene) <A XIX. század eleje óta némely zeneszerző művei közt> a meghatározott sorszámú mű (rövidítve: op). Kreutzer-szonáta, op. 47. Hányadik opusza ez a szerzőnek?
2. (ritka, választékos, néha gúnyos) Szellemi alkotás, mű. Megint egy újabb opuszt tett közzé.
