oroz
oroz tárgyas ige -tam, -ott v. orzott, -zon (régies, irodalmi nyelvben)
Eltulajdonít, lop vmit. Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, … Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) Ne orozz! Tettetve, hogy arra sem nézek, lesem őket és várom, hogy orozzanak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: eloroz.
orozó v. orzó; orzott.
