ostorozás
ostorozás főnév -t, (-ok), -a
1. Az ostoroz (1) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit ostoroznak; ostorral ütés, verés, hajtás. A gályarabok ostorozása; az igavonó ökrök ostorozása.
2. (átvitt értelemben, régies, választékos) Az ostoroz (2) igével kifejezett történés, folyamat, állapot; csapás(ok), szenvedés(ek) mérése vkire; büntetés. A népnek éhséggel, háborúval, döghalállal való ostorozása. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az ostoroz (3) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, magatartás; rendszeres kemény megrovás, korholás, szidás. A bűnök, az embertelenségek, a hibák, a túlzások ostorozása.
Szóösszetétel(ek): önostorozás.
