ostya
ostya főnév ostyát, ostyája
1. Általában kovász, kelesztés nélkül készült, acéllapok közt sütött vékony tésztaféle. Mint nagy ostya, kereken | kel a hold a tejegen. (Babits Mihály)
2. (gyógyszerészet) Tiszta búzakeményítőből így készült vékony lap; lenyelés előtt ebbe burkolják a keserű, por alakú orvosságot. Ostyában ad be (→ bead) vmit vkinek; ostyában veszi be a kevert port. || a. (elavult) Hasonló lapocska a levél lezárására. Ostyával pecsételte le a levelet.
3. (cukrászat) Cukor hozzáadásával hasonló módon készített anyag, amelyből tortalap, fagylalttölcsér stb. készül. Töltött ostya; ostyával eszi a fagylaltot.
4. (vallásügy) Katolikusoknál és evangélikusoknál áldozáshoz, ill. úrvacsorához haszn. vékony, fehér, kerek kis ostya. || a. (vallásügy) <A katolikusok hite szerint> Krisztus testévé átváltoztatott ostya. Szent ostya. Atyám … szent fogadást tőn szűz Máriának, | Hogy engemet, … Ha visszatérhet, néki felajánl. | Ő visszatért, én szent ostyát vevék Ez ígéretre. (Madách Imre) A szél … ajakamra fú … Egy első hervadt levelet. | Érintésétől áhitat, mintha áldozónak Nyújt ajkára az áldozópap Hűvös ostyát. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): ostyalap; ostyaszelet; ostyatartó.
ostyás.
